Őssejtek a kutatásban

Orvosok és laikusok fantáziáját egyaránt régóta izgatja az életfontosságú szervek megújításának lehetősége, az ún. helyreállító vagy regeneratív orvoslás. A klinikai tevékenységet megalapozó kísérletes kutatások, biotechnológiai eljárások, genetikai felismerések és gyógyszerkutatási eredmények lehetővé tették, hogy a korábban gyakran halálos kimenetelű betegségek esetében is ma már a gyógyulás reményével avatkozhat be az orvos. A molekuláris genetika és a génsebészet előretörése, a sejtek jellemző tulajdonságainak, fejlődésének és funkcióinak jobb megismerése újabb reményeket kelt ezen a téren. Ezeknek a reményeknek egyik legfontosabb tényezője a szervezetünket megújítani képes őssejtek egyre jobb megismerése. A saját őssejtek genetikai módosítása különösen értékes gyógyászati eszközt jelenthet, mintegy forradalmi áttörést ígérve az orvoslásban.

Ugyanakkor, az 1990-es évek elején a génterápia lehetőségéhez kapcsolódó kezdeti nagy lelkesedés erősen lelohadt, amikor bebizonyosodott, hogy a szöveti őssejtek közvetlen, in vivo genetikai módosítása gyakran sikertelen, vagy csak rövid távú javulást eredményez. Jelenleg a sikeresnek ígérkező génterápiás eljárások elsősorban az emberi őssejtek ex vivo, azaz az emberi szervezeten kívül végrehajtott módosításához, majd a módosított sejtek beültetéséhez kapcsolódnak. Ezek az eredmények, és az utóbbi évek azon felismerése, hogy a szövetek regenerálására képes őssejtek univerzálisak, azaz egymást igen széles körben helyettesíteni tudják, világszerte hatalmas lendületet adtak a csontvelő-átültetéshez, illetve az őssejtek specifikus alkalmazásához kapcsolódó módszereknek. Ezzel a fejlődéssel párhuzamosan természetesen számos új tudományos, gyakorlati és etikai probléma is előtérbe került. Megjelennek a klónozás, az immunvédekezés, de a tumorképződés kapcsolódó kérdései is, amelyek mind alapvetően motiválják vágyainkat és lehetőségeinket.

Az Alapítvány honlapján igyekszünk az érdeklődőket a rendkívül gyorsan változó szakmai környezetben és tudományos álláspontok tekintetében tájékoztatni, minél szélesebb körben informálni. Az alapkutatástól az alkalmazásig, a betegségek gyógyítása érdekében az őssejtek kutatását a felhasználások ismertetésével kívánjuk összekapcsolni.

Az őssejtek korlátlan számú osztódásra, önmegújulásra képes, nem specializálódott sejtek, amelyek aszimmetrikus osztódás révén egyrészt önmagukhoz hasonló sejteket képeznek, másrészt elkötelezett utódsejteket is létrehoznak. Ezek az elkötelezett sejtek termelik azután folyamatosan az egyes meghatározott szövetek sejtjeit, pótolják az ott elpusztult szöveteket.
Az őssejteknek három típusát különböztetjük meg: totipotens, multipotens és extraembrionális szövetek kialakítására, de még mindhárom csíralemez kialakulhat belőlük, és ivarsejtek képzésére is képesek.” style=”text-decoration: underline;”>pluripotens sejteket. Totipotens őssejtnek tekintik a megtermékenyített petesejtet, mivel ebből alakul ki a szervezet összes, különböző funkciójú sejtje, az ivarsejtek és a méhlepény is. Pluripotens őssejtekből bármilyen típusú sejt képes kifejlődni, kivéve az ivarsejteket, a magzatburkot és a méhlepényt. Multipotensnek azokat az őssejteket nevezik, amelyekből csak kisszámú sejttípus képes kifejlődni. Ilyenek a kifejlett szervezet szöveti és vérképző őssejtjei is.

Az őssejtek két fő formája az embrionális és a szöveti őssejt.

Az embrionális őssejtek a szedercsíra sejtjeiből nyerhetők, megfelelő körülmények között sejtvonalként tenyészthetők. Az embrionális fejlődés során három sejtréteg alakul ki: a külső ektoderma sejtjei a bőrt és az idegrendszert fogják létrehozni; a középső sejtrétegből (mezoderma) képződik majd a csontrendszer, az izmok és a vérképző rendszer; a belső (endoderma) sejtréteg pedig a gasztrointesztinális rendszert és a tüdőt fogja kialakítani. A három dermális rétegben lévő őssejtek “multipotensek”, ami azt jelenti, hogy az adott dermális határokon belül képesek bármilyen sejtté alakulni. A sorozatos osztódás során az őssejtek elveszítik azt a tulajdonságukat, hogy akár egy egész szervezet kifejlődhessen belőlük, differenciálódásuk során különböző funkciójú sejtekké válnak.
Az emlős egyedfejlődés korai embrionális szakaszában kialakuló embrionális őssejtek ma már izolálhatók, és megfelelő körülmények között korlátlan ideig fenntarthatók vagy különböző testi sejtekké alakíthatók.
A felnőtt szervezetben a szöveti őssejtek biztosítják az élet során a folyamatosan használódó szöveteink állandó újraképződését. Ha ezek a sejtek egy adott szöveti környezetbe kerülnek, képesek lehetnek különböző, a szövetet alkotó, érett sejtekké alakulni. Ugyanakkor az differenciálódási lépést megteszik).” style=”text-decoration: underline;”>elköteleződésük mértéke nagyon különböző, ennek pontos meghatározása ma még alig lehetséges.
A szervezetben a különböző szövetekben nagyon különböző mennyiségű szöveti őssejt található. Viszonylag nagy mennyiségben találhatók a csontvelőben, vagy pl. a köldökzsinórvérben, míg sokkal kisebb a számuk az ideg- és izomszövetben.

Etikai kérdések az embrionális őssejtekkel

Az embrionális őssejtek kutatása és lehetséges alkalmazása nagy viharokat kavar. Egymásnak csapnak azok véleményei, akik az emberi élet szentségét védik, és azzal érvelnek, hogy minden olyan embrió vagy embrionális őssejt, amiből teljes emberi lény fejlődhet, védelemre szorul az emberi méltóság és az emberélet védelme jogán. Mások a megtermékenyített petesejtet és a 14 napos embriót még messze nem tekintik emberi lénynek, viszont véteknek tartják a kutatások leállítását, ha ezekkel már meglévő emberi életek megmentésére nyílik lehetőség.

A szöveti őssejtek lehetőségei

Általában nincsenek jelentős etikai aggályok a szöveti őssejtek kutatásával vagy alkalmazásával kapcsolatban. Ugyanakkor kérdéses, hogy ezek mennyiben képesek változatos szövetek helyreállítására, gyógyítására. A legújabb eredmények arra utalnak, hogy ez a lehetőség korántsem kizárt, bár további kutatómunkát igényel. A vérképző őssejtek bizonyára helyre tudják állítani a sérült vérképző- és immunrendszert, de a szöveti őssejtekből erek, izom-, idegsejtek, sőt máj- és hasnyálmirigysejtek képződését is leírták már.
A rohamléptekkel fejlődő őssejt-gyógyászatot figyelve nem tűnik hiú ábrándnak, hogy rövidesen, már éveken belül eddig gyógyíthatatlan és csupán valamelyest karbantartható betegségeket sorolhatunk a jól gyógyíthatók sorába. Számos olyan betegség terápiájának megújítását célzó kutatás zajlik jelenleg is, amelyeknél bizonyos szervek és szövetek végleges funkcióvesztése, tönkremenetele miatt kerülnek az emberek súlyos állapotba. Ilyen például sok autoimmun-eredetű betegség, az ízületek pusztulásával járó artrózis, a hasnyálmirigy Langerhans-szigeteinek elhalása miatt kialakuló diabétesz, az idegrendszeri sorvadás okozta szklerózis multiplex, a Parkinson- és az Alzheimer-kór.