aferézis (apheresis)

különböző véralkotórészek (például sejtek, plazma) gépi úton történő eltávolítása a vérből, (gyűjtése) további felhasználás vagy a szervezetből történő eltávolítás céljából.

allogén

ugyanazon faj genetikailag eltérő, másik egyedéből származó (sejtje, szövete).

allogén sejt/szövetátvitel

azonos faj genetikailag eltérő egyedei között történő sejt/szövetátvitel.

allo-graft

allogén donorból származó beültetett sejt vagy szövet (oltvány = graft)

auto-graft

ugyanazon egyénből ugyanazon egyénbe (saját) beültetett sejt vagy szövet (oltvány = graft)

autológ szövetátvitel

saját szervezetből származó szövetek saját szervezetbe történő átvitele.

blasztociszta

hólyagcsíra.

blasztula

hólyagcsíra állapotú embrió.

B-limfocita

emberben a csontvelői vérképző őssejtből – a limfoid elősejten át – fejlődő sejt. Specifikus antigénfelismerő receptorát két nehéz és egy könnyűláncot tartalmazó antitestmolekula valamint az ahhoz társuló jelátvivő molekulák alkotják. Mint antigén-bemutató sejt, részt vesz az antigének feldolgozásában és a T-sejtek számára történő bemutatásában is.

CD34+ őssejt

CD34 sejtfelszíni antigént hordozó korai vérképző sejt, amely önmegújításra és a vérképzés minden sejtsorának kialakítására képes. A korai endotel sejtek is lehetnek CD34 antigén hordozók.

citokin

szolubilis “hírvivő”, gyakran többfunkciós molekula, melynek sokrétű szerepe van az immunválasz sejtjei közötti és más sejtekkel való kölcsönhatásban is. A citokinek részt vesznek ez egyes sejtsorok osztódás- és érés-szabályozásában.

citoxikus, ölő T-limfocita (Tc)

a célsejtet elpusztító T-sejt.

csontvelői s(z)tróma

a vérképző sejtek csontvelői mikrokörnyezete, amelyet többféle sejttípus alkot.

dedifferenciálódás

egy bizonyos fejlődési stádiumot elért sejtnek a korábbi sejtalak(ok)ká történő visszaalakulása.

dendritikus sejt (DC)

csontvelői eredetű professzionális antigénbemutató sejt, amely elsősorban a nyirokszövetek, illetve nyirokszervek T-sejt függő területein található, hatékony T-sejt választ stimulál.

differenciálódás

egy adott sejt fejlődési folyamata a kiindulási formától az érett sejtalakig.

donor

adó, adományozó (főként a véradással és a transzplantációval kapcsolatban alkalmazott kifejezés).

ektodermális

az embrionális hátoldali csíralemezből származó.

elköteleződés, (commitment)

az a folyamat, amely során a multipotens sejtek valamely sejtsor irányába differenciálódni kezdenek (az első differenciálódási lépést megteszik).

embrionális csíralemezek

az embrió korai fejlődése során, a kezdetben egyetlen ún. epiblaszt rétegből négy olyan réteg – csíralemez – fejlődik, amelyekből a későbbiekben eltérő szövetféleségek fejlődnek. Ezek a háti oldalról a hasi oldal felé haladva a következők: ektoderma, neuroektoderma, mezoderma, endoderma.

embrionális őssejtek (ES sejtek)

az embrió kialakulásakor a leválasztott sejtekből létrehozott sejtvonalak.

endotél sejtek

a véredények belső felszínét borító sejtek; a csontvelői mikrokörnyezetnek is összetevői.

epiblaszt, inner cell mass – ICM

a hólyagcsíra (blasztula) állapotú embrióban a belső sejtcsomó sejtjei.

epigenetikai (epigenetikus) változás

az egyedfejlődés során a szervek kialakulását befolyásoló, nem genetikai tényezők hatására létrejövő változás.

extra-embrionális

az egyedfejlődés során az embriót körülvevő magzatburkokat és a méhlepény embrionális eredetű részét kialakító sejteket jelölő fogalom.

génterápia

a genetikai defektusok miatt létrejövő kórképekben a hibás vagy hiányzó gén pótlásával történő gyógyítás.

glia

a központi idegrendszer nem-idegsejt összetevői.

graft

(oltvány) átültetett sejt, szövet vagy szerv.

GVHD – graft versus host disease

A donorból származó graftban levő immunológiailag aktív T-sejtek pusztító reakciója a befogadó szervezet sejtjei ellen.

GVL

graft versus leukemia – a donortól származó graft T-sejteinek a leukémiás vagy egyéb daganatsejteket felismerő és elpusztítjó reakciója.

HLA

fő szövetegyezési (hisztokompatibilitási) antigének, humán leukocyta antigének.

idegi őssejtek (Neural Stem Cells – NSC)

osztódóképes sejtek, amelyek nem-szimmetrikus osztódással eltérő – de idegi fejlődésre képes – utódsejteket hoznak létre. Az idegi őssejt leszármazottai idegszöveti sejtekké fejlődnek. immortalizált sejtvonalak – “Halhatatlan sejtvonalak”: sejttenyészetben az átoltások során osztódási képességüket tartósan megőrző, tulajdonságaikban állandó sejt-típusok. A képződött új sejtek minden tulajdonságukban azonosak a kiinduló sejttel. Az immortalizálást rendszerint valamilyen vírus bevitelével hozzák létre.

inzulin dependens diabétesz (IDDM)

általában fiatal korban fellépő, a hasnyálmirigy béta-sejtjeinek pusztulása miatt létrejövő, inzulin hiányon alapuló cukorbetegség.

kariotípus

a fajra jellemző számú és alakú (morfológiájú) kromoszómák összessége.

kevert kiméra vérképzés

olyan állapot, amelyben donor és recipiens eredetű vérképzés együtt van jelen. Ezt az állapotot allogén donor eredetű vérképző őssejtek beültetésével lehet elérni, ami a donor- és a gazdaszervezet hematopoetikus sejtjeinek hosszú távú együttes jelenlétét eredményezi.

kiméra

olyan élőlény vagy sejt, amely két fajhoz, vagy fajtához tartozó egyed szöveteiből mesterségesen kerül kialakításra. A görög mitológiában az oroszlánfejű, kecsketestű, kígyófarkú tűzokádó szörnyeteget hívták így.

klón

egyetlen egyedből vagy sejtből ivartalan úton származó genetikailag egységes utódok, sejtek összessége.

klónozás

azonos genetikai örökítő anyagú élőlények létrehozása.

kontakt gátlás

sejttenyészetekben előforduló jelenség: bizonyos sejtsűrűség elérése után az egymáshoz érő sejtek a további osztódást gátolják.

lentivírus

a génterápiában egyre gyakrabban használt vírus típus.

limfocita

kerek, nagymagvú fehérvérsejt, a nyirokrendszerben nyiroksejtként ismerjük, az immunrendszer fontos eleme.

makrofág

vérképző őssejtből származó monocita szöveti formája. Funkciója alapján mind a veleszületett, mind az adaptív immunrendszer fontos sejtje.

metaplázia

általános értelemben: a sejtek illetve szövetek más sejtté illetve szövetté történő átalakulása.

mezenhimális felnőtt progenitor sejtek (Mesenchymal Adult Progenitor Cell – MAPC)

pluripotens őssejtek, amelyek felnőtt csontvelőből különíthetők el, de nem expresszálnak hematopoetikus vagy endoteliális markert.

MHC-I

fő hisztokompatibilitási (szövetegyezési) komplex-I (Major Histocompatibility Complex-I), rendkívüli változatosságot (polimorfizmust) mutató sejtfelszíni öröklött alloantigének, melyek minden magvas sejten kifejeződnek. Funkciójuk: sejten belüli fehérjék peptidjeinek megkötésére képesek, a CD8+ T limfociták antigén felismerő funkcióját biztosítják, a sejtölő Tc limfocitákat aktiválják.

MHC-II

a fő hisztokompatibilitási génkomplex génjei által kódolt membránfehérje, amely a hivatásos antigént bemutató sejteken (B-limfocita, makrofág, dendritikus sejt) jelenik meg, a külső környezetből felvett fehérjék peptidjeinek megkötésére képes, a CD4+ T limfociták antigénfelismerő funkcióját biztosítja, segíti az ellenanyag termelést és a sejtölő T-limfociták működését.

mieloid sejtek

kettős jelentésű kifejezés: csontvelői vérképző sejtek összefoglaló neve, vagy a fehérvérsejtek előalakjai.

mieloproliferatív kórkép

a fehérvérsejtek egy csoportjának (mieloid) sejtjeiből kialakuló, a sejtek felszaporodásával jellemezhető rosszindulatú betegség.

miogén sejtek

izomszövetet létrehozó sejtek.

monocita

15-20 um átmérőjű, bab alakú maggal rendelkező, a vérben található fehérvérsejt.

morfogének

a sejtek egymáshoz viszonyított szöveti elhelyezkedését és differenciálódását meghatározó jeltovábbító molekulák.

multipotens őssejtek

őssejtek, amelyek csírasejtek vagy más néven ivarsejtek (petesejtek és hímivarsejtek) kialakítására nem képesek, más szövetek és sejtek azonban még kialakulhatnak belőlük. Képesek valamely szövetet, esetleg szervet alkotó különböző típusú sejtekké differenciálódni. A vérképző őssejtekből például legalább hétféle érett vérsejt, az idegi őssejtekből ideg- és gliasejtek, az izom őssejtekből izomrostok keletkeznek.

nem-szimmetrikus osztódás

a nem-szimmetrikus (aszimmetrikus) osztódás során a két utódsejt azonos génállományt örököl az anyasejttől – ebben tehát nem különbözik a szimmetrikus osztódástól – de a citoplazmában lévő szabályozó fehérjékből a két utódsejt más készletet kap. Az eltérő szabályozóanyag-készlet a két utódsejt sorsát eltérően irányítja.

NK sejt

természtes ölősejt. A csontvelői hematopoetikus őssejtek limfoid leszármazottaiból fejlődő sejtek, specifikus antigén felismerésre nem képesek, sejtölő sajátsággal rendelkeznek, az MHC molekulák jelenléte a célsejteken gátolja ölő funkciójukat.

növekedési faktor

olyan, a sejtek által termelt és kibocsátott fehérje, amely génaktivációt vagy -inaktivációt, növekedést vagy fejlődést indíthat azokban a sejtekben, amelyek felszínén a faktort “felismerő”, megkötő molekulák (receptorok) vannak. A növekedési faktorok azokról a sejtekről kapták nevüket, amelyeken először sikerült a hatásukat megmutatni. Például az epidermális növekedési faktor (epidermal growth factor – EGF) hatását elsőként bőrsejteken, a fibroblaszt növekedési faktor (fibroblast growth factor – FGF) hatását kötőszöveti sejteken írták le.

őssejt faktor (stem cell factor – SCF, mast cell factor, c-kit ligand)

őssejtek és hízósejtek osztódását fokozó növekedési faktor.

őssejt niche

az a “fészek”, amelyben az őssejtek szaporodása végbemegy, az őssejtek szöveti mikrokörnyezete.

őssejt plaszticitás

az őssejteknek az a képessége, hogy a felnőtt (szöveti) őssejtek a sejtvonaluktól eltérő irányban is képesek differenciálódni.

őssejtek

korlátlan számú osztódásra képes, nem specializálódott, önmegújulásra képes sejtek, amelyek aszimmetrikus osztódás révén önmagukhoz hasonló sejteket képeznek, és emellett elkötelezett utódsejteket is létrehoznak.

Parkinson-kór

súlyos mozgáskoordinációs zavarokkal, remegéssel és rigiditással járó betegség. Tüneteit elsősorban a középagy fekete magjából (s. nigra) az előagyi striatumhoz érkező, dopamint kibocsátó idegrostok sorvadása okozza.

perifériás idegrendszer

környéki idegrendszer. Az agy és gerincvelő területén kívül eső ideg- és Schwann-sejtek összessége. Legfontosabb részei: a háti érződúcok, a belső szervek működését szabályozó szimpatikus és paraszimpatikus dúcok, a gyomor-bél idegrendszer.

pleiotróp

több, látszólag össze nem függő sajátságot determináló tulajdonság.

pluripotens sejtek

az embrionális fejlődéshez szükséges majdnem minden információt tartalmazó sejtek, amelyek már nem képesek extraembrionális szövetek kialakítására, de még mindhárom csíralemez kialakulhat belőlük, és ivarsejtek képzésére is képesek.

prekurzor sejtek

egy bizonyos fejlődési útvonal irányába elkötelezett sejtek, amelyekből azonban még több sejttípus is kialakulhat.

progenitor sejtek

A progenitor/elkötelezett elődsejt, blasztsejt, tranziens sejt (populáció) kifejezések azonos vagy legalábbis közel azonos jelentésűek, és általában szinonimákként – meglehetősen következetlenül – használják őket. Az őssejtekből differenciálódott, valamely sejtfejlődési sor irányába elkötelezett, korlátozott önfenntartó képességű, de megfelelő induktorok jelenlétében gyorsan osztódó és differenciálódó (érő) sejteket nevezzük így.

proliferáció

szaporodás, osztódás, sarjadzás.

recipiens

a beültetett sejtet, szövetet, szervet befogadó szervezet, amelynek genetikai sajátságai és immunrendszerének állapota meghatározza a grafttal szembeni immunológiai reakciók mértékét és típusát (tolerancia vagy kilökődési reakció).

regenerációs medicina

“helyreállító orvoslás”, az őssejtek felhasználásával a károsodott szövetek, szervek helyreállítását eredményező orvosi beavatkozás.

reprodukciós klónozás

klónozott embriók létrehozása utódok nyerése céljából.

retrovírus

RNS tartalmú vírus, amely a sejtosztódás során beírja génállományát a gazdasejt DNS-ébe. A rekombináns, szaporodni már nem képes retrovírust gyakran alkalmazzák génterápiás célokra.

segítő T-limfocita (Th )

CD4 markert hordozó T-limfocita. Az immunreguláció központi sejtje, mind a többi T-, mind a B-sejtek funkcióját befolyásolja. Az általa termelt citokinek alapján két, hatásában eltérő csoportra, Th1 és Th2 típusra oszthatók.

sejtaggregátum

olyan sejtegyüttes, amelyben a sejtek szorosan egymáshoz kapcsolódva háromdimenziós szerkezetet hoznak létre.

sejtciklus

az osztódó sejtek egyedi élete megszületésüktől megkettőződésükig terjed. Ez alatt az időszak alatt a sejt az osztódáshoz elégséges építőanyagokat halmoz fel, és “felkészül” génállományának megkettőzésére (G1 fázis), majd DNS-mennyiségét megkettőzi (S fázis), a teljes kettéosztódásra “készül” (G2) fázis, végül kettéosztódik (M fázis).

SP-(Side Population) sejtek

Olyan sejtek, amelyek a Hoechst 33342 fluoreszcens festéket aktívan “kipumpálják”, ezért nem-festődő populációt képeznek. Ezek a sejtek számos őssejt-tulajdonsággal rendelkeznek.

szingén

minden genetikai tulajdonságában azonos, például egypetéjű ikerpár tagjától nyerhető szövet.

szöveti (szomatikus) őssejt

a már kialakult, érett szövetben található, önmegújításra és az adott szövet sejtjeinek képzésére is alkalmas sejt. Minden szövetféleségben megtalálhatók, de számuk a szövet megújulási sajátosságaitól függően változik. A vérképző szervekben, a bőr sejttermelő rétegében, a bélhámot termelő ún. kriptákban a számuk magas, míg a vázizomban és az idegszövetben alacsony.

teloméra

a kromoszómavégeken található, ismétlődő részekből álló DNS szakasz, amely nem kódol géneket. A sejt biológiai órájának tekintik.

telomeráz

az osztódó sejtekben a telomerek rövidülését meggátoló enzim.

terápiás célú klónozás

gyógyító céllal klónozott embriók létrehozása, melyek embrionális őssejt-forrásként szolgálnak.

teratokarcinóma

az ivarmirigyekben keletkező tumor, amelyben őssejtek és differenciálódott szövettípusok is azonosíthatók.

természetes ölősejt (NK)

lásd NK sejt.

T-limfocita

a csontvelői hematopoetikus őssejtek limfoid leszármazottaiból a tímuszban fejlődő, antigénfelismerő limfociták, a celluláris immunválasz résztvevői. Antigén-specifikus aktiváció hatására osztódnak, és citokin termelő sejtekké differenciálódnak.

totipotens sejtek

az embrionális fejlődés során szükséges minden információt tartalmazó sejtek. A megtermékenyített petesejt, a zigóta első leánysejtjei totipotens őssejtek, belőlük intra- és extraembrionális szövetek (embriótest és embrionális burkok) egyaránt kialakulhatnak.

transzgenikus élőlény

genetikai anyagában mesterségesen megváltoztatott, új vagy megváltoztatott működésű gén bevitelével illetve egy gén kicserélésével, vagy “kiütésével” (működésképtelenné tételével) létrehozott élőlény.

transzkripciós faktorok

a gének átíródását befolyásoló fehérjék illetve azok komplexei.

trofoblaszt eredetű (Trophoblast Stem – TS) sejtvonalak

a trofektoderma sejtekből létrehozott sejtvonalak.

trofoblaszt, trofektoderma

az embrió korlátozott fejlődési képességű sejtjei, a külső magzatburkokat és a méhlepényt hozzák létre.

vektor

génbevitelre alkalmas hordozó molekula.

vérképző őssejtek (HSC)

élettani körülmények között a vérképzés sejtjeinek folyamatos pótlására képes sejtek. Transzplantáció után, csontvelői mikrokörnyezetben, a vérképzés összes sejtsorának kialakítására képes sejtek.

zigóta

apai és anyai homológ kromoszómákat tartalmazó megtermékenyített petesejt