Az élet programja és a programok élete

Sarkadi Balázs

az MTA rendes tagja, Országos Vérellátó Szolgálat, Semmelweis Egyetem, MTA Természettudományi Kutatóközpont Molekuláris Farmakológiai Intézet

A 2012-es orvosi Nobel-díjakat olyan kutatóknak ítélték oda, akik kísérleteikkel az emberiség fantáziáját évezredek óta izgató kérdésekre próbáltak válaszokat adni: létezik-e a halhatatlanság, és vele az „örök élet”, programozott-e a jövőnk, s ha igen, lehet-e egy ilyen programot újraindítani, „újjászületni”. Hittük is, nem is, de a válasz tulajdonképpen megszületett: igen, az úgynevezett magasabb rendű élőlényeknek, így az embernek is vannak olyan sejtjei, amelyek az alapvető tulajdonságokat és a programokat megtartva (szinte) örökéletűek. Sőt, a már kiérett sejtek vagy élőlények újra visszajuthatnak a születéskori állapotba, és „újraélhetik” a teljes genetikai programjukat, életüket. Létezhetnek „klónozott”, azaz teljesen azonos genetikai tulajdonságú élőlények, sőt, egy-egy kifejlődött sejtünkből ez az élet újra elindítható, egy azonos genetikai program újra „lejátszható”.

Miközben az itt összegyűjtött írások egyáltalán próbálnak a felvetett, igazán nehezen emészthető filozófiai és társadalmi kérdésekre bármilyen módon válaszokat adni, igyekszünk bemutatni a jelenségek biológiai, genetikai és élettani hátterét, pontosabb értelmezését adni ezeknek a most megszületett fogalmaknak.

Ebben a gyűjteményben most kevésbé kaptak hangsúlyt azok az eljárások, amelyekben a szöveti őssejteket már jól elfogadott gyógyító módszerekben, például a vérképzőőssejt-átültetésben alkalmazzák. Ugyanígy, a már befogadás határán álló kötőszöveti (mezenhimális) őssejt, vagy egyéb, például porcképző-, vagy éppen fogképzőőssejt-alkalmazásokról is csak kevés szó esik. Viszont az őssejt fogalmát, a magátvitel és az újraprogramozás kérdéseit sok szempontból, sokféle megközelítéssel járják körül a szerzők. Arra törekedtünk, hogy valamennyi fejezet önmagában is jól érthető legyen, ezért az átfedések elkerülhetetlenek voltak. Reméljük, hogy a néha teljesen egybehangzó, néha kissé eltérő interpretációk nem zavarják, inkább erősítik a kérdések és válaszok megértését.

Tessék hátradőlni – izgalmas lesz, persze egy kis odafigyelés, fáradság is szükséges!

Forrás: Magyar Tudomány – A Magyar Tudományos Akadémia folyóirata, 2013. június